Kedves Látogató!
2023 januárjában kaptam egy ímélt Kutas Lászlótól, Lacitól.
Emiatt, ezért, ennek köszönhetően láthatja Ön most ezt a kiállítást.
Tölli Balázs, a Líceum igazgatója
„Kedves Balázs, gondolkodom a jövőmön, hogyan tovább??? szeretnék megcsinálni pár dolgot, remélem képes leszek rá, de mi lesz aztán, mi lesz a sok gipsz meg bronz tárggyal, amik hosszú életemben körülöttem keletkeztek?? …. kire hagyhatom a sok cuccot, ami életemben keletkezett; ma hajnalban arra gondoltam, befogadná- e a Líceum a “holmimat”, adna-e egy szobát, ahol elhelyezhetném ezt a “maradékot”. Ma hajnalban jutottál eszembe, talán találhatunk valahol a Líceumban egy helyiséget, ahol nyugodtan otthagyhatom a dolgaimat, ha már én is elköltözöm ebből a világból….a város változik, az iskola marad, pár száz évet kibírt eddig is … az egyetlen hely az iskola, ahol talán akad egy hely; nem vagyok hivatalosan soproni, de mindig azt éreztem, hogy az egyetlen hely a világban, ahol otthon érzem magam….. ha nem tartod abszolút hülyeségnek a dolgot, beszélgessünk róla, nem sürgős!! csak valamikor, nem túl soká….. baráti szeretettel üdvözöl egy bolond véndiák, a Kutas.”
Több mint egy éve nem láthatjuk földi valójában Kutas László szobrászművészt, de itt hagyta műveit és szellemiségét, amit kérésére meg is őriz, be is mutat a Sopronban nyílt Kutas Életműhely.
A líceumi nagykönyvtár földszinti termében, a Templom utca 17. szám alatt szombaton az érdeklődők is megismerhették a Kutas Életműhelyt. Bár pogácsa és soproni bor várta az érdeklődőket, volt zene és megemlékezés is, az emléktér bemutatása inkább volt Kutas László barátainak és tisztelőinek találkozója, mint hagyományos tárlatnyitó. A Kutas László Kulturális és Művészeti Alapítvány most először lépett a nyilvánosság elé, kuratóriumának elnöke, Tölli Balázs azt is elmondta, miért.
- Kutas László kifejezett akarata volt, hogy halála után abban a városban, ahol több mint ötven köztéri szobra áll, a kisplasztikái is legyenek összegyűjtve. Nemcsak Sopronnak van ebben szerepe, hanem a Líceumhoz való kötődésének is. A feladatra alapítványt hoztak létre örökösei, a kuratórium pedig összegyűjtött már közel nyolcvan kisplasztikát, ez lett a Kutas Életműhely alapja - mondta el Tölli Balázs, a Líceum igazgatója, megköszönve a szentendrei Kutas Galéria vezetőjének, Gádor Emil Zsoltnak is támogató közreműködését. Az alapítvány kuratóriumának tagjai - Sterlik Ildikó, dr. Varga Éva, Szendrei Krisztina, Kutas Diána és Tölli Balázs - azt vállalták, hogy gondosan őrzik a szobrokat, gyűjtik a dokumentumokat, keresik a társművészetekkel a kapcsolatokat és természetesen be is mutatják a gazdag életmű részleteit.
Kutas László, mint oly sok líceumi öregdiák, mindig adni akart, visszatérő kérdése volt: mit segíthetek? Ez az adni akarás halálával sem szűnt meg - hangsúlyozta Tölli Balázs, megemlítve azt is, Kutas László alapította az Ágoston Ernő-díjat is, amivel minden évben egy tehetséges diákját jutalmazza a Líceum.
Ágoston Ernő soproni rajziskolája volt az, ahol Kutas László tehetsége nyilvánvalóvá vált. S nem csak az övé. Sulyok Gabriella Munkácsy-díjas grafikusművész is itt tanult, itt kezdődött barátságuk is. Sulyok Gabriella többször filmezte is a szobrászt, Kutas László pedig megformálta a grafikust. A filmeket is láthatta a szombati megnyitó közönsége, és a szobor is "megjelent", Sulyok Gabriella ugyanis ünnepélyesen a Kutas Alapítványnak adományozta.
Az emléktér nem csupán kiállítás, hanem élő kapcsolat a múlttal.
A Templom utcai műemlék épület udvarán a visszaemlékezéseket és Kutas Ágnes énekét, illetve hegedűjátékát hallgatva, mindenkiben tudatosulhatott, hogy bár nem mindenki ismer mindenkit, mindenki ismerte és szerette Kutas Lászlót, akinek barátságára, vicceire és tehetségére is jó volt emlékezni. A Kutas Emléktér ezektől az érzésektől is több mint egy kiállítás, inkább interaktív emléktér, ahol a sarokban ott áll Kutas László munkaasztala, éppen úgy, mintha gazdája csak néhány percre ment volna el...
